Hűnek maradni a hagyományokhoz folyamatos fejlődést jelent – a Turul filozófia
Egy sikeres vállalat megalapítása mindig könnyebb, mint fenntartani a növekedést és új lendületet adni az üzletnek az ősök szigorú felügyelete alatt – még akkor is, ha ez a felügyelet csak képzeletbeli. Bob Turul számára azonban egy családi vállalkozás folytatása soha nem jelentett nehézséget. Ahogy Bob fogalmaz, elég szerencsés volt ahhoz, hogy természetesen összhangban legyen a családi értékekkel és azokkal az elvekkel, amelyeket édesapja határozott meg, amikor a 20. század elején megalapította a Turul Pincészetet…
W.T.: Konkrétabban: mely elvek határozták meg a hozzáállását a Turul Pincészet tulajdonosaként és vezérigazgatójaként az elmúlt 40 évben?
B.T.: Értékelem, és mindig is értékeltem a kemény munkát, az elkötelezettséget a minőség iránt, az optimizmust, a hűséget és az őszinteséget. A legfontosabb számomra a családom, a munkatársaim és a közösség jóléte. Hiszem, hogy az üzletet egyszerre kell emberségesen és nyereségesen vezetni. A fenntartható gazdálkodás gondolata tökéletesen illik a családi vállalkozásunkhoz. Minden, amit teszünk, abból a megfontolásból fakad, hogy szeretnénk, ha a Pincészet még generációkon át fennmaradna. Nincs értelme a rövid távú nyereségnek a jövő rovására.
W.T.: Mennyire fontos a humorérzék a vezetők számára?
B.T.: Úgy gondolom, van humorérzékem. Ezt nélkülözhetetlen tulajdonságnak tartom a vezetőkben – a vezetőknek meg kell tanulniuk nevetni saját magukon.
W.T.: Mik a legfőbb aggodalmai, nyomásai vagy problémái – ha vannak?
B.T.: Vannak bizonyos aggodalmak, amelyekkel foglalkoznom kell; enélkül lehetetlen vállalkozást vezetni. Jelenleg a legnagyobb gondom az, hogy találnom kell egy tapasztalt és megbízható általános igazgatót, akivel a teljes személyzet jól együtt tud működni. A fluktuáció olyan szintet ért el, amit ebben az üzletágban egészségtelennek tartok… A fluktuáció kérdését elsősorban azért veszem komolyan, mert mindannyian egy nagyobb értelemben vett család vagyunk, és ha egy családtag elhagy minket, azt nagyon megérezzük, hiszen rendkívül nehéz pótolni.
W.T.: Mi az, ami igazán működteti a pincészetét? Mi az a fő erősség, ami kiemeli a többiek közül?
B.T.: Csodálatos terroirunk, mikroklímánk és szaktudásunk van, amelyek lehetővé teszik, hogy saját birtokunkról származó Zinfandelt, Rizlinget, Muskotályt, Pinot Noirt, Merlot-t, Cabernet Sauvignont és Petite Sirah-t állítsunk elő – igazán változatos portfóliót egy viszonylag kis területen. Hírnevünket a késői szüretelésű desszertborokra alapoztuk, amelyeket kevés borászat képes sikerrel előállítani. Kiemelném, hogy elkötelezett munkatársaink a sikerünk kulcsa. Nélkülük nem tartanánk ott, ahol ma vagyunk.
W.T.: Mit vár a következő generációtól? Meg akarja tartani a vezetői kontrollt?
B.T.: Nem gondolom, hogy lenne egyetlen helyes módja a vállalkozás sikeres vezetésének. Nem vakít el minket a pénzügyi sikerünk, érzem a változtatás szükségét. Nem azért, mert az idők változnak, nem… A legfőbb ok az, hogy ennyi év után már kevésbé vagyok energikus, mint amennyire egy borászat vezetőjének lennie kellene. Ez azonban nem zavar. Élvezem a koromat és a tapasztalataimat, büszke vagyok a borainkra és a teljes Turul-történetre. De ha visszatérünk a Pincészet jelenlegi állapotához, az általános igazgatói poszton bekövetkező változás óriási hatással lesz a teljes működésre. Most átmeneti időszakban vagyunk. Újra fel kell fedeznünk valódi identitásunkat, és új módokon kell megerősítenünk küldetésünket és víziónkat. Sokan nosztalgiával emlékeznek a régi szép időkre, amikor a cég nem volt különösebben nyereséges vagy ismert, de egy boldog család voltunk, amely a közös kiválóság víziójáért dolgozott. Mégis remélem, hogy a munkatársak is felismerik: nincs visszaút. Sokkal inkább szükségük van valakire, aki megmutatja nekik az előre vezető utat. Biztos vagyok benne, hogy a régi értékek és az új szervezeti struktúra tökéletes egyensúlyba kerülhet, ha mindannyian ugyanazt a közös célt akarjuk elérni – egy olyat, amely a régi és új munkatársak számára egyaránt hasznos. A „Spirit of the Wine” díjért való további verseny számunkra olyan cél, amelyet érdemes követni. Ez nyilvános elismerése a csapatunk elkötelezettségének és hűségének.
W.T.: Mi tesz egy felső vezetőt igazán jóvá? Milyen tulajdonságokat keres a Turul Pincészet új általános igazgatójában?
B.T.: Egy jó vezető az, aki jó kérdéseket tesz fel. Egy önzetlen, emberközpontú személyre van szükségem. Fontos az optimista, pozitív hozzáállás és az emberi értékek. Olyasvalakire van szükségem – szükségünk van –, aki jó hallgatóság, és aki állandó önfejlesztésre törekszik, mind önmaga, mind a beosztottjai esetében.
W.T.: Hogyan lehet mindezt beépíteni egy munkaszerződésbe? Meg tudna-e felelni egyáltalán bármelyik jelölt ilyen magas elvárásoknak?
B.T.: A vezetés nem az emberek irányításáról vagy pusztán motiválásáról szól, hanem arról is, hogy világos célokat és közös küldetést adjunk, amit a szervezet minden tagja magáénak érezhet. Úgy hiszem, a siker ezen a téren nem igényel feltétlenül rendkívüli képességeket. Elég figyelmesnek, tudatosnak és lelkiismeretesnek lenni. Ha ez teljesül, csak egyetlen feladat marad: jól kijönni egymással. Talán éppen ez igényel rendkívüli képességeket… egy mogorva öregembert talán nehezebb kezelni, mint Kalifornia összes borászatát.
